Sziasztok! Az utóbbi időben volt bennem egy kis keserű érzet, hogy elérkeztem abba korba, hogy mindenki házasodik és babát vár. Ezek az érzéseim vannak leírva. Jó olvasást!
Az idő elteltével kezdem azt érezni, hogy a 20-as éveim tényleg arról szólnak, hogy az ismerősi körökben babát várnak, eljegyzik vagy megházasodnak. Így ebben a sorrendben kapom a híreket. Biztos megvan nekik is, hogy jutottak el idáig, de nálam az a fázis sincs már, hogy ismerkedjek vagy randizzak vagy barátom legyen. Megutáltam a férfiakat.
A szívem összetört kétszer, szóval harmadjára minek kockáztassam meg. Másrészt, aki nekem kéne, az foglalt, akinek meg én kellek, az meg nem normális.
Most akkor jöhetne jogosan a kérdés, hogy miért szeretnék én is végre sorra kerülni? Szeretném megtapasztalni, milyen érzés szeretve lenni, fontosnak lenni, és, hogy a boldogságomat növelje. Utána megtudni, hogyha annyira szeret, elvegyen.
Eddig nem is zavart, hogy egyedül vagyok, egészen mostanáig, hogy megtudtam, hogy az első fiú, akibe belezúgtam, megházasodott. Örülök, hogy boldog, és ő főképp nem ártott semmit, de mégis hazavágott. Egy újabb bizonyíték, hogy aki nekem kell, ő már foglalt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése