2021. november 2., kedd

Az óceán képregényei – II. A hajó


Sziasztok! Már Isten tudja, mióta nem írtam bejegyzést vagy bármit, de itt az ideje, hogy elmondjam.
Eléggé leszív az élet + a kreativitásom és a kedvem az, így elhagyott engem. Próbáltam bejegyzéseket írni Geek Worldre, de, így félbe lettek hagyva és nem volt kedvem befejezni. A piszkozatok még megvannak. Talán egyszer befejezem.
Fél évig "beteg" voltam. Purpurás dermatozisom volt, aminek az a lényege, hogy begyulladtak a hajszálerek és bevérzések lettek a bőröm alatt, amit sose tudok meg mitől volt. Lelkileg kivoltam.
2 éve dolgozok egy urban fantasy könyvön, ami remélem ebben a hónapban publikus lesz. (Már csak 5 részt kell megírjak, yey.)
Most eléggé kijött rajtam ez a sok stressz és szenvedés, ezért gondoltam írok egy novellát Az óceán képregényeibe, amit azért csináltam, hogy random agymenéseimet kiírjam. Jó olvasást!
Tönkre tettem. Mindent, amit terveztem. Ehhez értek a legjobban, hogy elbasszak dolgokat. Túl sokat várnak el tőlem. Itt legyél, ott legyél, ide megyünk, oda megyünk, ezt tanuld meg, azt tanuld meg másnapra. Elhatároztam, hogy idén keményen fogok dolgozni, de aztán rájöttem mi a fasznak? Hogy utána az emberek lebasszanak, olyan dolgok miatt a munkahelyemen/iskolában, amiről nem is én tehetek?

Az emberekről beszélve. Némelyikük, annyira undorító, hogy inkább nem részletezem, mert csak felbaszom magam feleslegesen. Vannak rendes emberek, akik miatt érdemes elmenni akárhová. Persze van, olyan, aki hátba szúr téged, miközben megbíztál benne.

Van egy közöség, ahol az elején tök jó volt. Nem találtam meg a helyem, de gondoltam, hogy egy-két év és beilleszkedek. Nem történt meg, bassza meg. Fekete bárány voltam. Fél évig beteg voltam, ki voltam lelkileg. Nem jártam fél évig. A kurva betegségemre fogtam, miközben nem akartam odatartozni. Valószínűleg a kétségbeesésem miatt gondoltam ezt. Mikor gyógyuló irányba ment ez az egész gondoltam visszamegyek. Egyetlen egy ember érdeklődött mi van velem. Amikor meggyógyultam teljesen visszamentem megint. Nem vártam sokat megmondom őszintén. Az alkalom végén a közöség vezetője újra üdvözült a körükbe. Utána három emberrel beszélgettem. Azt mondták örülnének, ha járnák ide. Hazafelé, majdnem sírtam örömömbe. Visszamentem és egyikük azt mondta, hogy jó, hogy itt vagyok. Vannak helyzetek, mikor visszafogadnak az emberek.

Az egészségemről nem is beszéltem. Legjobb, mikor orvosokhoz járkálsz, hogy megtud mi a kurva élet van veled. Stresszes, de közben tudod, hogy ki kell zárni lehetséges opciókat. Manapság kinek nincs mentális baja? És ez kurvára szomorú. Leszív az iskola, a munkahely, a politika, ami a világban zajlik. Ja és persze a közösségi oldalak.

Hogy mi? Ja, igen tudom már, miért kezdtem el ezeket mesélni. A lényeg, hogy kurva szar állapotban vagyok. Egyszer tök boldog vagyok, máskor meg, úgy érzem, mintha az egész világ figyelné, mit csinálok. Egy év alatt teljesen tönkrementem. Elkezdtem dohányozni, mert a városi levegő se teszi szebbé a rózsás tüdőmet. Igen, tudom, a társadalom fasz tudja hány százaléka elítél, mert bagós vagyok. A horoszkóp miatt is elítélnek emberek.

Sokszor azt éreztem, hogy az emberek kibeszélnek. Ítélkeznek felettem, úgyhogy nem ismernek. Nem hazudok, egyszer valaki a szemembe monda: „Miért vagy, ennyire csöndes?” Tehát… Mi van? Ha hangos lennék, akkor az lenne a baj.

Átgondoltam az egész életemet már egy jó párszor és csak reménykedek, hogy az történik meg, amit elterveztem. Tudom, úgy kezdtem, hogy tönkre tettem mindent, amit terveztem, de álmodni még álmodhatók. Csak nem mindegy mit.

Elhatároztam, hogy elegem van a sok a drámából, ami zajlik és elmentem jó messzire, ahol egyedül vagyok és a gondolataim. Remélem, így fog sikerülni, bár nem lepne meg, hogyha valakivel találkoznék, aki szintén, így járt, mint én.

Megérkezett a révész. Remélem egy, olyan helyre visz, ahol csupa jó dolog vár rám.

Nincsenek megjegyzések: