Sziasztok! Ez még egy régi songficem és most jutottam el odáig, hogy publikálom. Remélem tetszeni fog!
Műfaj: songfic
Terjedelem: 473 szó
A földön ébredtem fel és szétment a fejem. Nagy nehezen
felálltam és fogalmam sem volt, hogy hol vagyok és a nevemre se emlékszek. A
ruháim szanaszét voltak. Hol a szobában, hol a fürdőben. Mindenhol sörös
üvegeket találtam és arra jöttem rá, hogy nagyon durván berúgtam és durván
másnapos vagyok. Összeszedtem a ruháim és ledőltem a kanapéra pihenni.
A kanapén feküdtem és azon gondolkodtam, hogy mennyire
másabb lenne az életem, hogyha nem cseszem el a szenvedélyemmel. Mi lett volna,
hogyha egy tárgy lennék? Mondjuk egy sarló, amivel egy nomád törzs dolgozna
velem. De lehettem volna egy barát is, aki bizonytalan vagy egy, olyan barát,
aki a valaha volt legjobb.
Esetleg egy unalmas térelválasztó is lehetnék vagy egy
átlagos ember, aki kreatív és gumiabroncsokat fest át. Sosem panaszkodtam a
külsőm miatt, de egy genetikai hulladék is lehetnék és arról vágyakoznék, hogy
a fejem szép, kerek és széles legyen. De valamiért mindig visszatérek ehhez a
szenvedélyemhez, ami miatt mindig kattog az agyam.
Próbáltam már leszokni erről, de valahogy mindig találtam
egy ritmust, ami felvett és elkapott a város ritmusa és ez életben tartott
engem. Egyszer már sikerült leszoknom erről, de mégis visszakerültem ebbe az
életmódba. A drogok, a buli, a nők. Mindig elkapom a város ritmusát és ettől
boldog vagyok.
Amikor a bulinak vége mindig nézem az utcai fényeket és a
tomboló embereket, akik hazatérnek és persze a helytelen viselkedésemnek a
nyomai is meglátszottak rajtam. Mindig elvesztem a folyékony éjszakákban és az
örvénylő diszkó fényekben. Sose törődtem, hogy a holnap mit hozz, hogy milyen
terhe lesz, amit este csinálok. Az összes szégyenemmel és megbánásommal sem
törődtem. Csak az érdekelt, hogy elveszek a folyékony éjszakában és az örvénylő
diszkó fényekben.
Mikor hazaérek és másnap felkellek és nem emlékszem semmire,
de mégis valamiért szomorúnak érzem magam.
Ha nem rontom el az életemet, akkor lehetnék egy gazdag
ember és meg is látszódna az eredményem. Volt nekem egy menyasszonyom és
kevésbé vagyok magányos, mikor rá gondolok.
Próbáltam már leszokni erről már csak miatta is, de tudom,
hogy már nem kapom őt vissza, de most is találtam egy ritmust, ami felvett és
elkapott a város ritmusa és ez életben tartott engem. Lemegyek a hideg
éjszakába most is és ettől valamiért boldog vagyok.
Vége a bulinak és nézem az utcai fényeket és a tomboló
embereket, akik hazatérnek és persze a helytelen viselkedésemnek a nyomai is
meglátszanak rajtam. Most is elvesztem a folyékony éjszakában és az örvénylő
diszkó fényekben. Most se törődtem, hogy a holnap mit hozz, hogy milyen terhe
lesz. Az összes szégyenemmel és megbánásommal se törődtem. Csak az érdekelt
megint, hogy elveszek a folyékony éjszakában és az örvénylő diszkó fényekben.
Hazafelé megpördülök a holdfényében. Megborzong az egész
testem. Fogalmam sincs mi lesz belőlem, de tudom az enyém lesz, amiért lent
vagyok minden este.
Másnap felkellek és nem emlékszem semmire, de mégis valamiért szomorúnak érzem magam és kezdődik elölről az egész monológom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése