Sziasztok! Igazából ezt blogot már csak saját írásaimra használom. Bár idk olvasta-e bárki is. Ebben a novelláskötetben örkénypunk hangulatú novellák lesznek, ami abszurd, szürreális, de mégis igaz és káromkodós. Jó olvasást!
Elindultam a hideg éjszakába. Gondoltam, bulizok egy jót. A sminkem most se volt hétköznapi, bár mikor vagyok az. Azt bánom, hogy előtte kellett verekednem, és a bütykeim bevéreztek. Gettó élet, azt hiszem. A buszon nem tudom, miért féltek leülni mellém. Talán mégis lehetett okuk rá. Egy, úgy nézek ki, mint egy kurva. Kettő, kék a hajam. Három, most verekedtem, és félnek ők is. Az is benne van, hogy látták, a nátikán keresztül drogozok.
A Boráros tér. Fosok itt. Főleg este. Valaki mindig kirakja ezt az ijesztő üzenetet, hogy itt ölték meg a lányát meg az asszonyt még nagyon régen. Csabi barátom elvileg emlékszik erre, de én nem. Csabiról annyit érdemes tudni, hogy rocksztár. Maradjunk annyiban, hogy csak szeretne az lenni. Ő is ott lesz a bulin, de nem fog fellépni.
A Boráros teret túléltem most, már csak a 4-es 6-ost és Újbuda-központot kellett. A villamoson felszállt egy nagy darab kreol bőrű fickó, aki elkezdett karaokézni cigány zenéket. Rendesen mikrofonnal meg JBL-ről ment a zene.
Újbudán át kellett szállnom egy másik villamosra. A megállóban leszólított egy csávó:
– Fázol? Felmelegítselek?
– Rálépjek a lábadra? – kérdeztem felháborodottan.
– Miért attól, felmelegszel?
Szerencsére jött a villamos, és nem kellett ezt a beszélgetést folytatnom. Hál’ istennek itt nem történt semmi abnormális és fura dolog.
Leszálltam, és egy idős bácsi stírölt:
– Hercegnő – jegyezte meg.
Hát, oké. Azt hittem, emlékszem, merre kell menni, de rohadtul elfelejtettem. Miért a harmadik kerületbe kell ilyen bulit rendezni? Nem értem. Ráadásul csütörtökön. Térkép segítségével megtaláltam a helyet, és útközben egy fiatal csaj mondta a palijának „Vajon, milyen buli lesz?”. Most azt hiszi, beöltöztem?
Csabi barátom már készen volt. Én nem terveztem inni, mert másnap mentem vízi pipázni Светлана (Svetlana) testvéremmel. Csak a ruhatárra hoztam pénzt. Nem tudom, már Csabi mikről beszélt nekem, de közte volt, hogy megöltek egy Zoltán nevű fridzsidert és hogy:
– Szeretlek! – mondta, miközben megölelt.
Ilyenkor vissza kéne mondani nekem is, de nem is ismerem, olyan régóta.
A buli picsa szar volt, és hajnal egykor leléptem ezzel az idiótával. A 923-as busz régi barátom, de aznap nem volt az. Harmincnyolc megállót kellett mennem, hogy hazaérjek. Addigra lemegy egy RuPaul’s Drag Race évad. Nyilván a Blaha Lujza térnél kezdtem álmos lenni.
– Adrija, el ne aludj itt nekem! – mondta Csabi.
– Miért? Nem figyelnél rám? – kérdeztem.
– Hát jobb, hogyha több szem figyel.
Én előbb szálltam le, mint Csaba, ahogy földre ért a lábam, lövöldözés volt, és valakit bokán találtak. Otthon, édes otthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése