Ctrl + Alt + Abszurdum: Sziszter specöl: Adrija karácsonyi műszaka és Csabi családi karácsonya

 Sziasztok! Utólag is boldog karácsonyt és boldog új évet! Pusza!

Az óceán képregényei – IV. „Mikor kerülök én sorra?"

Sziasztok! Az utóbbi időben volt bennem egy kis keserű érzet, hogy elérkeztem abba korba, hogy mindenki házasodik és babát vár. Ezek az érzéseim vannak leírva. Jó olvasást!

Az óceán képregényei – III. A hallgatás hangja

Sziasztok! Ez a novella régóta porosodik a gépemen, szóval, úgy döntöttem végre megosztom, amit egyik mélypontomon (a sok közül) írtam.

Crna ptica - A Fekete Madár

Sziasztok! Ezt a novellát, még a Pilvax Őszi Felesekre írtam, aminek hivatalosan vége van. Nem nyertem semmit, de kaptam elismerő szavakat, ami fontosabb számomra. Gondoltam ide is megosztom a többi platformra, ami nem a Wattpad.

Ctrl + Alt + Abszurdum: IV. MENTÁLBÁNIA

NULLAKÖZÖD

Beültem egy kávézóba, és miután kikértem a robotoktól a rendelésemet, lecsücsültem. Elővettem a füzetemet és a tollamat, hogy elkezdjek gondolkodni a legújabb albumom dalszövegein. Az egész szituáció fura lehet nektek. Adrija mindig azt mondja, hogy én csak szeretnék rocksztár lenni. Lett egy debütáló albumom, azóta nem sok dolog történt, mert a legtöbb ötletem halva született, vagy már túl öreg ehhez a korhoz. Tehát leültem gondolkodni. Egy kávézóban. Pedig lehet, a kocsma jobb ötlet lett volna. Felírtam az első három szót, ami eszembe jutott: túrautak, ruhásszekrény és Touareg. Azzal a lendülettel ki is satíroztam, mert semmi nem jutott eszembe. Nem sokkal később elkezdett hangosan köhögni egy idős bácsi, aki nagyapám lehetne, és rögtön elhallgatott mindenki. Abbahagyta, és ment tovább az élet. A hírekben bemondták, hogy a Panama-csatornánál olyan aszály van, hogy még mindig szigorítanak, erre valaki boldogan röhögött rajta. Erről eszembe jutott, hogy kéne egy dal, ami elgondolkodtatja az embert, kik lesznek a lapát mögött. Vagy egy olyan album téma, ami a saját szenvedéseimről szólna, és Kálváriának nevezném el. Az zökkentett ki a gondolataimból, hogy bejöttek korpósok inni az Armanijukban.

Telefonon jött egy Insta-értesítés. Adrija volt az. Sztoriba kirakta, hogy bulizik. Sok nulla között táncolgatott, mintha az ördög bújt volna belé. Nulla közöm van, hogy mit csinál. Mit érdekel engem már?

Felidegesítettem magam, és kimentem a kávézóból. Jobb is, mert megszólalt a VALMAR-tól az a dal, amiben azt éneklik: “Hideg a víz és éget a nap”. Rájöttem, be kéne mennem a dohányboltba, de ránéztem a számlámra, és alig volt pénzem, hogy élve maradjak. Hazafelé egy pakisztáni – remélem, az volt, vagyis, úgy remélem, tényleg az a származása, és nem rasszizmusból mondtam, mert barna bőrű – elkezdett verni egy csövest, hát rögtön gyorsabban lépdeltem haza. A lépcsőházban egy Kis Grofó számra ünnepeltek, és közben az aktuális csajom is hívott, de kinyomtam. Féltem, megtudta, hogy tegnap a húgával kokóztam.

Szerintem a pokolban voltam, de ha akartam, a menny is lehetett volna. Rájöttem, akkor lehetnék a mennybe, ha elbeszélgetek újra Adrijával.

Ctrl + Alt + Abszurdum: III. Boráros téri mocsok

Zsil utca megálló felé mentem és az esőben cigiztem. Közben meglepetten néztem, hogy az egyik ház ablakában áll egy félmeztelen faszi, aki fogalmam sincs, mit csinált, de nagyon néztük egymást. A sofőr cuki volt, mert megvárt, amíg odarohantam és elnyomtam a fél cigimet.

Ctrl + Alt + Abszurdum: II. Elvakít a fény

Konkrétan szilveszter óta nem tettem ki a lábamat a lakásból, így gondoltam, elmegyek a központba vásárolni. Nem bírom a fényt, ezért napszemüvegben indultam el. Lehet, le kéne szoknom a nátika drogról. Egyszer megyek ki, akkor is megtalál egy parfümárus, akit nem tudtam levakarni magamról, de cigit adtam neki cserébe, ha már parfümöt nem akartam tőle venni. A Rossmannban már egy kiber Jason Momoa hasonmás volt a reklámarc. Hányok. Hiba volt levenni a napszemüveget, mert egyből elvakítanak a fények. Nem találtam, amit kerestem. Kint összetalálkoztam egy Gollam emberrel. Ők arról híresek, hogy fényes nappal öklendeznek és köhögnek és hánynak. Szeretlek, Pesterzsébet!